| Bevezetés a Tarot-baÉvekkel ezelőtt, mikor közvetlen ismerőseim megtudták, hogy a tarot-val foglalkozom, az első kérdés az volt: hogyan tud egy kártyacsomag bármiről bármit is elárulni? Nevettem, mert tudtam, hogy kérdése nagyszerűen összefoglalja azt, amit a józan ész diktál.
Természetesen nekem is megvoltak a tarto-tal kapcsolatos kételyeim, de munkám során rájöttem, hogy a lapok hatással vannak arra, hogyan fogadjuk életünk különböző kihívásait, és hogyan reagálunk rájuk. Ebben a bevezetőben igyekszem választ adni ezekre a kérdésekre, de először jöjjön egy kis visszatekintés. A tarot eredete rejtély. Azt pontosan tudjuk, hogy a tarot a XV. században Itáliában kártyajátékként használták. Gazdag patrónusok gyönyörű tarot kártyacsomagokat adtak ki, melyek közül jó pár fennmaradt. Az 1420 és 1450 között készült Visconti - Sforza a legrégibb és a legteljesebb kártyacsomag. Később, a XVIII. és a XIX. században számos befolyásos okkult tudós "fedezte fel" újra a tarot. Elbűvölte őket a kártyalapok gazdag jelképrendszere, melyek túlmutattak az egyszerű kártyajátékon. Ezek a tudósok felfedték a tarot igazi történelmét, kapcsolatát az egyiptomi misztériumokkal, a Kabbalával, az Alchimiával és a többi misztikus tudománnyal. Ezek a kutatások századunk elejéig folytatódtak, mikor a tarot jó néhány titkos társaság - köztük az Arany Hajnal-rend is - felvette gyakorlatába. Bár a tarot gyökerei az okkult tudományokba nyúlnak vissza, az utóbbi évtizedekben is tovább nőtt az érdeklődés a kártyák iránt. Többféle új értelmezés lát napvilágot. Újabb és újabb kártyacsomagokat állítanak össze, pl. feminista, gyógynövény, mitológiai, illetve japán tarot. /lásd A Tarot: történet, misztérium, tudomány./ Nyilvánvaló, hogy a tarot kártyát többféleképpen használják, de a legismertebb a divináció. A hagyományos tarot értelmezéshez kell egy kérdező - aki személyes kérdéseire vár választ - és egy értelmező, - aki tudja, hogyan kell kifejteni a lapok jelentését. Miután a kérdező megkeverte a lapokat, az értelmező kiveti a kártyát. Minden poziciónak speciális jelentősége van, és minden egyes lapnak is külön jelentése. Az értelmező kombinálja a poziciók és a lapok jelentését, így próbál választ adni a kérdezőnek. Az eljárás egyszerű, de ritkán fordul elő, hogy egyszerűen hajtják végre.
A filmekben rendszerint sötét, homályos szobákban árnyékban ülő öregasszonyok fiatal lányoknak vetnek tarot kártyát. A vén banya felemeli ráncos úját, majd a "Halál" kártyára mutat. Még napjainkban is a sötétség e különös aurája lengi körül a tarot. Nagyon sok szervezett vallás ítéli el, és a tudományos szemlélet is az ésszerűtlenség szimbólumának tekinti, amely a múltból maradt ránk. Tegyük most félre ezeket a véleményeket és tekintsünk úgy a tarot-ra, mint ami valójában - érdekes, képes kártyalapokra. A kérdés csupán annyi, hogy mit is kezdjünk velük. A kérdésre adott válasz a tudattalannal hozható összefüggésbe, amely az emlékezetnek és a tudatosságnak az a mély szintje, amely mindannyiunkban ott lakozik, de távol áll a mindennapi tapasztalattól. Legtöbbször nem tudjuk, hogyan is működik a tudattalanunk, de mindenre, amit teszünk, hatást gyakorol. Siegmund Freud műveiben nagy hangsúlyt fektetett a tudattalan irracionális, primitív aspektusaira, úgy gondolta, hogy a tudattalan , elfojtott vágyaink és késztetéseink otthona. Carl Jung ezzel szemben a tudattalan pozitív és kreatív oldalát emelte ki, úgy gondolta, hogy a kollektív tudattalan az egyetemes minőségeket nagy mértékben befolyásolja. Valószínű, hogy soha nem fogjuk pontosan tudni, mi is a tudattalan. Terjedelme és ereje hatalmas, de azért van rá mód, hogy felfedezzük és valamilyen mértékben megismerjük. Erre a célra nagyon sok módszert fejlesztettek ki, mint pl. a pszichoterápiát, az álomelemzést, a vizualizációt és a meditációt. A Tarot is egy ilyen módszer, mely segítségével bepillanthatunk a tudattalanba. Vegyük példának a tarot egyik lapját, a kardok ötösét. A lapon egy férfi látható, aki kezében három kardot tart, és a távolban álló két alakra néz. Két másik kard a földön hever. Amint erre a lapra tekintek, a jelkép láttán egy történet fogalmazódik meg bennem.
Egy férfit látok, aki úgy tűnik, örül a megnyert csatának. Nekem úgy tűnik, hogy önelégült, és nagyon örül hogy az összes kard az övé. A másik két ember a vereség miatt lehangolt. Ez az én személyes értelmezésem, az egyetlen lehetséges értelmezés. Más természetesen másképpen értelmezheti e lapot, pl. hogy a férfi fel akarja venni a két kardot, segítséget kér a másik kettőtől, de azok nem hajlandóak segíteni, vagy lehet, hogy arra kényszerítette őket, hogy tegyék le a fegyvereiket. A lényeg az, hogy a lehetséges történetekből én csak egyet választottam ki. Miért? Mert az emberi természet jellemzője az, hogy a tudattalan tartalmát kivetíti a környező valóságra, tárgyakra. Mindig "a belső állapotunknak" megfelelő lencséken keresztül látjuk a valóságot. A terapeuták már régen felfedezték ezt a tendenciát és különböző módszereket fejlesztettek ki, hogy segítsék ezt a folyamatot. Például a híres Rorschach teszt, mely a projekción alapul, vagy az úgynevezett "T.A.T" - magyarul a tematikus észlelési teszt. A projekció az egyik dolog, amiért a tarot kártyák nagyon értékesek. A képek és formák hatékonyan "letapogatják" a tudattalant. Ez a tarot személyes aspektusa, de a kártyák kollektív összetevővel is rendelkeznek. Mint embereknek, vannak bizonyos szükségleteink és tapasztalataink. A tarot jelképei ezeket az egyetemes pillanatokat ragadják meg és rendszeresen felszínre hozzák azokat. Az emberek hajlamosak hasonló módon reagálni a kártyákra, mert azok különböző archetípusokat képviselnek. A századok során a tarot az emberi gondolkodás és érzelmek legalapvetőbb formáinak gyűjteményévé vált. Nézzük például az "Uralkodónő"-t, mely az anyai elv megtestesítője. Kifejezi az élet gazdagságát. Figyeljük meg, hogy megjelenése milyen luxust tükröz, puha párnákon trónol, palástja körülöleli. Az Uralkodónő figurájában a természet gazdagságát, bőségét tapasztaljuk meg. A tarot erőssége abban áll, hogy képes a személyes és az egyetemes összekapcsolására. Minden egyes kártyát értelmezhetünk a saját érzéseink szerint, de ugyanakkor azok az értelmezések is támogatnak bennünket, amelyet mások látnak a lapokban. A tarot tükör, amely egyedi tudatosságunk elrejtett aspektusait tükrözi vissza.
Néhány gondolat a véletlenszerűségről
Mikor tarot kártyákat értelmezünk, bizonyos lapokat választunk ki, a keverés és a kártyacsomag kettéválasztása után. Bár úgy tűnik, hogy ez véletlen, de mégis elfogadhatjuk, hogy a kiválasztott lapok speciálisak, olyanok, amelyeket "látni akartunk". A józan ész azt mondaná, hogy ez nem lehet igaz. A véletlenszerűen választott kártyák ugy-e nem hordozhatnak semmilyen különös jelentést? Ennek a kérdésnek a megválaszolásához közelebbről meg kell vizsgálni a véletlent. Mit is jelent ez? Általában azt mondjuk, hogy egy esemény akkor véletlenszerű, amikor a mechanikus erők véletlen interakciójának eredményeként jön létre. A lehetséges eredmények közül - mindegyiknek egyforma esélye van - egy valósul meg, de ennek nincs semmilyen oka. Ha egy kockával dobok, és hatos az eredmény, a választás szempontjából ennek nincs célja, vagy jelentése, dobhattam volna egyest is. Egyszerűen azt feltételezzük, hogy egy ilyen esemény azért véletlenszerű, mert értelmetlennek tűnik /semmitmondó/. El sem tudjuk képzelni, hogy miért pont hat az eredmény, mert nincs oka. Továbbá, ha ennek mégis van valami jelentése, nem számolunk vele, figyelmen kívül hagyjuk, hacsak nem tudjuk megmagyarázni az okát, amennyiben a dobás előtt kijelentem, hogy az eredmény hat lesz, és valójában az lesz, akkor a kapcsolatra azt mondjuk, hogy egybeeső, mivel nem tudjuk megmagyarázni. A bizonyítás kedvéért ehelyett feltételezzük, hogy minden eseménynek jelentése van.
Semmi nem fordul elő véletlenül, lehet, hogy nem ismerjük a mechanizmust, de elfogadjuk, hogy mindennek célja van. Amikor az eseményeket ily módon vizsgáljuk, látjuk, hogy a véletlen csupán abból adódik, illetve egy olyan terminus, amely azt fejezi ki, hogy nem ismerjük magát az eseményt. A véletlen abból adódik, hogy nem ismerjük fel a működő hatásokat. Vizsgáljuk meg még egyszer a tarot értelmezést! Első látásra olyan, mint a klasszikus véletlen eseménye. Valójában tudatos cselekvések hatására valósult meg: először elhatározzuk, hogy tanulmányozzuk a tarot, aztán veszünk egy kártyacsomagot, megtanuljuk, hogyan kell használni, majd összekeverjük a kártyákat és egy meghatározott módom, meghatározott időpontban kirakjuk őket, végül érzékenységünket felhasználva értelmezzük a kártyákat. Hol van itt a véletlen? Minden lépésnél, valamilyen szinten saját akaratunkat valósítottuk meg. Azt mondjuk, hogy a kártyák véletlenül bukkantak fel, mert így tanultuk, meg felfogni a világ eseményeit.
Az ész azt mondja, hogy bármilyen kártyasor választható lett volna, de valójában mindig csak egy sort választunk ki. Hogy egy választás véletlenszerű vagy nem, ez mindig egy nyitott kérdés. Ha az értelmezés speciális jelentéssel bír, vajon honnan származik? Hiszem, hogy abból a részünkből ered, mely nagyobb mértékben tudatában van annak az erőnek, mely az alkotó jelentést és a világrendet formálja. Ez része a tudattalannak, de jóval túl is mutat rajta. Olyan, mint egy bölcs tanácsadó, aki nagyon jól ismer bennünket, megérti, mire van szükségünk és abba az irányba vezet bennünket, amerre mennünk kell. Néhányan ezt a tanácsadót Léleknek nevezik, vagy a magasabb énnek, sőt néha a bennünk lakozó Istennek. Én belső vezetőnek nevezem, mert a tarot-tal kapcsolatosan ez a szerepe. Úgy gondolom, hogy mindannyian rendelkezünk egy ilyen belső vezetővel, aki fontos számunkra. Belső vezetőnk mindig velünk van, mert részünk, lehet figyelmen kívül hagyni, de elpusztítani nem.
Mikor kezünkbe vesszük a tarot kártyákat, a belső vezetőnknek azt jelezzük, hogy nyitottak vagyunk a bölcsességére. A hitnek ezen egyszerű megnyilvánulása lehetővé teszi, hogy tudatába jussunk annak a tanácsnak, irányításnak, ami mindig is rendelkezésünkre áll. Természetesnek kellene vennünk, hogy belső vezetőnk bölcsességére támaszkodjunk, de valahogyan mindig elfelejtjük, hogyan férhetünk közel hozzá. E helyett tudatosságunkban bízunk, mely nagyon okos, mégsem működik olyan jól, hogy tudja, hogy melyek azok a választások nap - mint - nap, amiket meg kell tennünk. Mikor a tudatos énünk működik, gyakran érezzük azt, hogy mintha az események "véletlenül" történnének velünk, az élet céltalannak tűnik, szenvedünk, mert nem értjük meg, hogy kik is vagyunk, mit is akarunk valójában. Amennyiben tudjuk, hogyan jussunk el belső vezetőnkhöz, az életet egészen másképpen éljük meg, békét és biztonságot érzünk, mely tudatos akaratunk és belső céljaink szövetségének eredménye. Utunk örömtelibbé válik, és egyre tisztábban látjuk, hogyan tudjuk életünk szétszórtnak tűnő elemeit összegyűjteni, hogy végül sorsunkat megvalósítsuk. Én azért használom a tarot, mert az egyik legjobb eszköz arra, hogy meghalljam belső vezetőm hangját, igazából az embernek nincs szüksége a tarot-ra, hogy eljusson belső vezetőjéhez. A kártyáknak ugyanaz a funkciója, mint Dumbó mágikus tollának. Dumbó, az elefánt tudott repülni, de nem hitte el. Minden hitét abba a speciális tollba vetette, amit a törzsén tartott. Azt hitte, hogy ez a toll ad erőt neki a repüléshez, de mikor a tollat elvesztette, a dolgot másképp látta, és arra kényszerült, hogy ismét saját erőforrásaira támaszkodjon. A tarot kártyák segíteni fognak bennünket, hogy "repüljünk", egészen addig, amíg fel nem fedezzük belső vezetőnket. Hogy hogyan lesz ez, efelől ne aggódjunk.
Játsszunk a kártyákkal, tanulmányozzuk a leckéket, oldjuk meg a feladatokat és biztos, hogy néhány meglepetésben lesz részünk. |
AJÁNLOM AZ OLDALT
