| Mágikus alapok
Kezdetben volt a Káosz, a rendezetlen Mindenség (zimzum meo), amely maga a teljes Üresség (keroma) volt. A rendezetlen mindenség szféráján túl volt a Végtelen Fény (en sof aur), mely az abszolút Semmi (ayin) és az abszolút Minden (ayin sof) volt - a teljes Telítettség (pleroma). A Teremtés nem más mint a végtelen, isteni Fény útja, mely maga köré rendezi a rendezetlen mindenséget, és kiáradásában négy világot hoz létre: az Aziluth (“kiárdás”), a Beriah (“teremtés), a Yetzirah (“megformálás”) és az Assiyah (“cselekvés”) világát. Az Aziluth az Ég és Föld távolságát választja el a Semmitől. Az Aziluth az a Világ, melyet a meg nem nyilvánultból Isten Tíz Hangja hívott életre. A látomásos kabbalista mű, a Síúr Qomá részletes leírásai, sőt a Zóhár is ezeket az Első Ember (Adam Kadmon) mivoltára vonatkoztatják. A fej, a szakáll, akár még az isteni test méretei nem egyebek, mint az Aziluth világának lefektetésére szolgáló metafizikus jelképek. E nélkül a természeti ember mit sem tudna a Kiáradás Világáról. A Végtelen Fényből áradt ki, így az egymástól elkülönülő világok, az Aziluth négy szintjéből áramlanak elő. Így az isteni teremtő erőből születik meg a Beriah, azután az isteni erő továbbárad, s a Teremtés Világából felmerül a Yetzirah, majd a Formálás Világából létrejön a legalsó világ, a Készítés Világa, az Assiyah. Ily módon rendre három alsóbb világ keletkezik a Változatlan Egység Isteni Világán belül. A legfelső világ az örök, isteni világ egységét jelenti - ez a Tűz, az Isten Fénye; a második világ az attól elkülönülő szellemi világot - ez a Levegő, az Ember legfelső attribútuma; a harmadik világ az abból lebomló lelki világ - ez a Víz, az Ember lelkisége; a negyedik világ a teremtés végét jelentő anyagi világ - a Föld, az Ember teste.
Ezért a Teremtés jelenti egyszer a Világ teremtését, továbbá az Ember teremtését is; ugyanakkor ez a kettő egy és ugyan az. Az a törvényszerűség, ami megfigyelhető a körülöttünk lévő világban, magában az emberben is ugyanúgy felfedezhető - nincs különbség; ugyanazok az erők építik fel és mozgatják az embert, mint a külső világot. Ezért a teremtés folyamata az emberben végbemenő folyamat is. Így megfordítva a Teremtést, az Ember visszajuthat Istenhez, eljuthat az unio mysticaig.
A Világban megnyilvánuló isteni hierarchia sok struktúra formáját fel tudja venni, így a minket körülvevő struktúrában, a Világban is megnyilvánul. A Paradicsom fogalma, vagyis ‘valami ami körbe van kerítve’ (ld. avesztán pairi+díz), ezért eredetileg a Világ fogalmát jelentette - azét az univerzumét, melyet Isten Teremtett. Ezt a struktúrát, mely az élet középpontját szimbolizálja, a Kabbala Gan Eden-nek “világ kertnek”, vagy simán pardes-nek “kert”-nek nevezi. Ez szimbolikusan magát az egész Világot jelenti, hiszen egy teljesen körülvett egészet jelent, valamit ami határok közé van szorítva. Mivel a héberben a szó ‘teste’ csak mássalhangzókból áll, a pardes szó mássalhangzóit írjuk csak le, megkapva a PRDS betűket, melyek kijelölik nekünk az univerzális négyességet, a Teremtett Világ négy égtáját; vizsgálódásunk alapjait.
A négy betű adja ki a Világ szimbolikus képét, mely egy vertikalitást jelöl ki középen - a világ tengelyét, a világ közepén elhelyezkedő Világfának vertikalitását. Ez az Éden Kertjének közepén álló Élet Fája, mely a Világfa, a Kabbalista Fa, a Világhegy, ahová a neofitának el kell jutnia ahhoz, hogy megkapja a beavatást, ahol elkezdheti lassú felkapaszkodását az isteni régiókba. Ez a négy betű hozza létre a Világot, a Kertet, mely minden négyesség szimbóluma, az Teremtett Univerzum maga.
A pardes, - a Kert - a Világmindenség szimbolikus megnevezése, a világban rejlő titkok allegóriája, mely ugyan azzal a struktúrával rendelkezik, mint az emberi tudat. Négy abszolút valóságból áll össze, mind horizontális, mind vertikális értelemben - a megértés négy különböző szintjével rendelkezik, melyek számára az egyénnek ki kell nyílnia ahhoz, hogy eljusson a legfelső tudatossághoz: eggyé váljon Istennel. Ez a tetraszómia; az a megnyilvánuló négyesség mely minden hagyományban megjelenik, kifejezve ezt az univerzális elvet és princípiumait. Ezért a Hermetika szellemében, a teljesség igénye nélkül felsorolok néhányat azon négyességek közül, melyek a világ felfogásának négy szintjét (a négy világot) fejezik ki:
Az ember és a világ négyessége: anyag, lélek, szellem, és isteni természet. A négy Első Elem; Föld, Víz, Tűz, és Levegő. Az egyiptomi hagyományban a világ szempontjából a Menny négy irányának őrzői; Hapi (a Majom - Észak), Thamutet (a Sakál - Kelet), Quebsenut (a Sas - Nyugat), és Amset (az Ember - Dél), vagy a négy fő Isten Re, Su, Geb és Apis. A keresztény hagyományban, a négy lelkes állat; a Bika, a Sas, az Oroszlán, és a Kerub vagy Ember. A zsidó hagyományban, a Shem ha Meforash, Isten legkülönlegesebb neve, a négy attribútummal, melyet a YHVH betűk jelölnek, s melyet ha egymás alá írunk héber betükkel, az ember alakját adják ki. A kabbalista hagyományban a Négy Világ mellet, a Hayot ha Kodesh, a Keter Szefirája körül álló négyarcú angyalok. A hindu hagyományban Bráhma Négy Arca. A görög hagyományban; homo sharks, homo psychikos, homo pneumatikos, és gnosis. A püthagóreuszi hagyományban a tetrakthüs; monas, dias, trias, és tetrad, vagy 1, 2, 3, 4. A latin hagyomány négy Világa; Creatio Facta, Creatio Formata, Creatio Creata, Creatio Emanata, és vagy ahogy máshol nevezik; Cosmos, spiritus mundi, anima mundi, és solum. A Kübalion hagyományban; Fizikai Világ, Asztrál Világ, Mentál Világ, és Szellemi Világ. Az ezoterikus exegézis szempontjából, az indiai hagyomány sukta, upanisad, suttra, és bráhmanaja, ugyanúgy mint Goethe irodalom felosztása poézisre, teológiára, filozófiára, és prózára. De a végtelenségig folytathatnánk a listát...
A Kabbala négy világa, az isteni manifesztáció négy szintjét jelöli, meg mely a Világ teljességét adja meg. Az Assiyah, a Cselekvés világa az elemek és a velük való akcionalitás világaként a legalsó. A Yetzirah, a Formálás világa, az e felett elhelyezkedő lelki világ. A Beriah, a Teremtés Világa az ezt irányító, átható szellemi világ. Az Aziluth pedig az ezt átjáró emanációk isteni világ. Ezt a tetrapthüszt jelöli ki a prds négy mássalhangzója is, mely a manifesztálódott világ ezen négy rejtett valóságáról árulkodik. A prds a világ felfogásának és tapasztalásának négy különböző szintjét jelenti - a világ értésének négy szintjét, mely a világ felfoghatósági szintjeinek felel meg. Így a P a Pesat-nak felel meg, R a Remez-nek, D a Drus-nak, S a Sod-nak. Ezek tehát nemcsak ezoterikus exegetikai szintjek, hanem a Világ értésének, és rejtett teljességének nevei, melyek csak a beavatottak számára válik tapasztalhatóvá, érthetővé. A Pesat a tömeg szintje - az Assiyah Világában létező ember; a Remez a tömegembert meghaladott reprezentatív ember szintje - A Yetzirah Világában létező ember; a Drus a király vagy pap szintje - A Beriah Világában létező ember; és a Sod a Világot meghaladott, mágussá vált Világember szintje - Az Aziluth Világában létező ember. Az egyiptomi hagyományban ez az ember három lelke: a Ka, a Ba, és az Ah lélek plusz örök isteni természete. A Ka a test szintje, a Föld, a Bika, a héber nefes vagy a szufi nafs megfelelője. A Ba a lélek szintje, a Víz, a Sas, a héber ruah vagy a szufi rahe megfelelője. Az Ah a szellem szintje, a Tűz, az Oroszlán, a héber ruah ha kodesh megfelelője. Míg az isteni természet, a három egysége, a láthatatlan Levegő, az Angyal, a héber kerub vagy KaBalAh.
A Négy Világ, az ember szellemi felemelkedésének a négy állomása is. Ezek az állomások vannak részletesebben kidolgozva a kabbalista Fa szimbolikájában, ahol ez a kiteljesedés a tíz szefirához kötötten jelenik meg - a szellemi út tíz lépcsőjében, melyet végigjárva az ember eggyé válik Istennel. Olyan bibliai allegóriák, mint Ezékiel látomása, Jákob Lajtoriája, Ábrahám botja, Mózes Tíz Parancsolata, vagy ezekhez köthető más filozófiák tanításai, mint Hermész kígyós botja, a görög szférák tanítása, az újplatonista emanációk tana, a hét bolygóhoz kötött szférák tanítása, a hindu jóga hét csakrájának tanítása, stb. mind ugyan ennek az igazságnak más megfogalmazásai. De ha kicsit kitekintünk ugyanezt találjuk a tibeti chod és mandala tanításban, a buddhista párada rendszerben, az indiai jóga és tantra yantra rendszerében, az iszlám sufi a’yán thábitah tanításában, ez európai mágia okkult kulcsok tanításában, az alkímia transzmutáció elméletében, a babilóniai asztrológiában, a mitráz hagyomány vagy a nesztóriánus kereszténység, stb. tanításaiban is.
A hermészi kaduceus szimbolikájában jól megjelenik az isteni erők alászállása. A kettős kígyós bot három találkozási pontja a test, lélek, szellem erőpontjait reprezentálja, míg a két kígyó fejének találkozásánál a szárnyas skarabeusz az újjászületett ember szimbóluma. Nevezik lúz-nak "isteni kőnek", vadzsrá-nak "gyémántjogarnak", lapis ex celsis-nek "mennykőnek", lapis philosophorum-nak "bölcsek kövének", keter-nek "koronának", polárizs-nak, merkábáh-nak, istár-nak, sztella márisz-nak azaz "sarkcsillagnak", stb. Ez Hermész szintje, a Világ háromas tudása, a gnózis, a papkirály fáraó állapota, melyben egyesül minden ellentét, a női-férfi dualitás, a Síva-Sakti kettősség: a szigor és a könyörület.
A fekete kígyó a világot átható női, lunáris, dinamikus energiákat, a fehér kígyó a férfiúi, szoláris, statikus energiákat jelzi. Kettőjük egymásba fonódása hozza létre a központi 'botot', a vörös ösvényt, amely a leszálló isteni erők villámútja. A hindu jógában úgy nevezik: idá, pingalá és szusumná. Ezekben a finomenergetikai csatornákban mozognak a hatalmas Kundalíni isten erői.
Hasonlóan fontos szimbólumrendszer a kabbala. A Kelippot tanítás szerint a Végtelen Fény kiáradása tíz héjat hoz létre az abszolút isteni közép körül, vagy ahogy a Szefirák tanítása fogalmaz, tíz ‘csomót’ hoz létre az isteni világból leszálló úton, megalkotva a Kabbala legelterjedtebb szimbólumát a Kabbalista Fát. Ezek: Keter, Hokmah, Binah, Hesed, Gevurah, Hod, Necah, Yesod, és Malkhut. Legfelül vagy középen van a meg nem nyilvánult létezésből kilépő Akarat, a kiterjedés nélküli pont, minden létező eljövendő forrása, melyet az Első Koronának, Az Öregnek, vagy a Fehér Fejnek is hívnak - ez a Kiáradás oka, Isten megnyilvánuló ereje. Innen árad ki a Tíz Hang, amelyek létrehozzák a relatív világot. A Tíz Isteni Alapelv, Isten attribútumai, vagyis a Szefirák egy szemvillanás alatt szikráznak föl, akár egy örök Villám. A Hagyomány szerint a Szefira (sefirot) szó szerint zafírt vagy felszikrázó fényt jelent, de nevezik számnak, fokozatnak, edénynek, erőnek, köntösnek, koronának, Isten belső arcainak, vagy Ősidőknek is. A szefirák sorban a Fa csúcsán elhelyezkedő Keter (Korona), majd onnan lefelé a Hokmah (Bölcsesség), a Binah (Megértés), Hesed (Könyörület), a Gevurah (Ítélet), a Tiferet (Szépség), Necah (Örökkévalóság), a Hod (Visszaverődés), a Yesod (Alapzat), végül pedig a Malkuth (Királyság). Egyik-másik szefirának több neve is van; a Gevurah-t, melynek szótöve annyit tesz Hatalom, Dínnek vagy Pehádnak is nevezik, mely Ítéletet és Félelmet jelent, míg a Hod és Necah szefirákat Dicsőségnek és Győzelemnek is fordítják.
A Keterből, az első Koronában a tökéletes magnyilvánuló Egység kettéhasadt, s a Hokmah (Bölcsesség) volt az első princípium, mely kivált az aktív Akaratból, míg a Binah (Megértés) volt ezen aktív gondolat passzív megformálása. E három szefirát a Mennyeieknek nevezik, s az Örök Istenit képviselik a Megnyilvánuló Létezésben. Õk a Szentek Szentje, az Apa és Anya princípiumai. Szerepük a világ rendszerében, hogy jellemezzék a Szigor és Könyörület egymást kiegészítő két pólusát - a Fa két oszlopát, mely a földi szférákban mint Erő és Forma jelenik meg. Az Akarat a központi oszlopon lefelé sugározva áttöri a nem-szefira Daat (Tudás) képviselte hézagot, hogy magába szívja a Világ aktív erőit. E hézag Szakadékként ismeretes, mely biztosítja az erők föl-le áramlását az Isteni Világból, s lehetőséget biztosítson az Istenhez való visszataláláshoz. A kiáramló isteni erő a Hesednél (Könyörület) éri el az Erő pillérét - ez a mindent átformáló, aktív cselekvő erő elve. Itt növekszik és terjed ki a megnyilvánuló létezés, ami azonban szétszóródna, ha a Gevurah (Ítélet), a Korlátozás elve nem tartaná kordában. Ez egyúttal megvilágítja, miként hatnak egymásra a szefira párok végig az egész Fán, kiegyensúlyozva, ellenőrizve egymást. Miközben felülről irányítják őket, hasonló szabályozó szerepet töltenek be az alsóbb szefirákkal szemben, ahová az isteni erőt irányítják.
Amikor az egyik vagy másik pillér válik dominánssá, akkor vagy túlgerjed a ‘rendszer’ a túlzott aktivitástól, míg a másik esetében magába roskad a túlzott magába fordulástól. Ahogy a Talmud fogalmaz: “Szigor vagy Ítélkezés nélkül eluralkodna a világon a gonosz, Könyörület nélkül viszont elviselhetetlenül zord volna a létezés.” A megfelelő egyensúly beállításával azonban a Világ harmonikussá válik. Hasonló módon működik maga az Ember is. Az ember szervezetében is elengedhetetlen a megfelelő egyensúly - a növekedés vagy visszafogottság, az Erő vagy a Forma túlhajtása betegséget, akár halált is okozhat. Ugyanez a helyzet a Nagy Fa esetében is - mindkettő ugyanazon az elven alapszik.
A Villámfény útját követve a Hesed és Gevurah közti kapcsolat teremti meg a Tiferet (Szépség) szefiráját a központi tengelyen. Ezt az alsó hármasságot a Kabbala az Isteni Érzelem és Erkölcs hármasságának nevezi. A Tiferet a Fa szívében helyezkedik el, félúton fekszik a legfelső és a legalsó szefira között. Gyújtópont, egyesítve és kiegyenlítve az itt kereszteződő ösvényekből áramló erőket. Salamon Trónusának nevezik, hiszen összeköttetésben áll a Bölcsesség és Megértés, valamint a Könyörület és Ítélet szefirákkal, csakúgy mint az alsóbbakkal. Mivel a Daat nem-szefirája alatt helyezkedik el, “Te”-nek vagy “Szent Áldott Legyen Ő”-nek is nevezik, az isteni jelenlét megnyilvánulására utalva a Létezés Szívében.
A Necah (Örökkévalóság) és a Hod (Visszaverődés) a két legalsó szefira a két szélső oszlopon. A Necah az Erő oszlopán erőt áramoltat az alsóbb világba, míg a Hod visszaáramoltatja ezt a Fa mentén. Ez azért lehetséges, mert tíz menóra volt hajdanában a Templomban, ahol minden egyes Fa az Aziluth Nagy Fájának egy-egy szefiráját képviselte. Ez előmozdítja a szefirák egymás közti kapcsolatait, s lehetővé teszi, hogy az egyes szefirák egyszerre fejtsék ki saját jellegükből adódó erőiket és a Fa teljes erejét is. Ezért a Hodot és a Necaht Seregnek is hívják, hiszen ezek az isteni passzív erő és aktív erő mindkettőjét magukban foglalják. Ők az Első Ember (Adam Kadmon) jobb és bal lába, hiszen õk tartják fenn az egész létezést.
A Yesod (Alapítás) a Fa Alapzata, hiszen a felsőbb szefirák erejének egységét jelenti a kezdet és a vég között oda-vissza feszülő Nagy Húron. Innen száll alá a koncentrált isteni erő a Malkuthba (Királyság), mely az Erő, Forma, és Tudatosság egységéből alakulva az Isteni Lényeg legsűrűbb, egyúttal leggazdagabb elegyét képezi. Ez a mi Anyagi Világunk. Mivel a Malkuth az egyetlen szefira, mely nem áll közvetlen összeköttetésben a Tiferettel, a Yesod egyszerre tölti be a híd és az akadály szerepét a le- és feláramló isteni erőknek. A Yesod lesz az isteni világokba vezető Út kapuja és kulcsa. Az összes alsó szefira gyújtópontja, és az isteni megnyilvánulás utolsó lépcsőfoka. A Yesodban ölt alakot az isteni kiáradás és lehel életet - ömleszti át az Isteni Akaratot - a Malkuth anyagiságába. A Malkuth tehát az Isteni Jelenlét (Sekinah) lakhelye. Mivel az Aziluth legelemibb szintjét képviseli, egyúttal utolsó stádiuma Adam Kadmon Megnevezésének, Teremtésének, Alkotásának és Készítésének.
Ez az Ősfa, mely a Teremtés képlete, minden további teremtett, megformált és készített valóság univerzális mintája - a Világmindenséget kormányzó törvények foglalata - a Világ és az Ember abszolút valósága. |
AJÁNLOM AZ OLDALT
