Az auráról
Napjainkban egyre több információhoz lehet jutni az auráról, sok érdekes, néha különleges közlések látnak napvilágot. A jámbor érdeklődő kezdeti lelkesedése gyakran megtorpan, az auráról megjelenő többféle elmélet, elképzelés, láttán.
Ezen talán nem is lehet csodálkozni, hiszen az átlag ember számára csak virtuális valóságként létező dolgot, - mint amilyen az aura is - sokféleképpen lehet interpretálni.
Az aura legáltalánosabban a következőképpen határozható meg: minden létezőt átölelő, átható enrgiaburok, energiamező.
Nos, mi is ez az energia?
A hinduk, pontosabban az indiai spirituális hagyomány Prana-nak nevezte, a kínaiak Chi-nek , a polinéziaiak (és állítólag a hunok is) Mana-nak hívták.
De említik a szent könyvek is ; a Kabbala, a zsidó misztikus filozófia Krisztus előtt 500 körül asztrális fényként említi.
A Biblia így ír: 29Azután lejött Mózes a Sinai-hegyről....Azt azonban nem tudta Mózes, hogy arcának a bőre sugárzó lett, amikor Istennel beszélt.”
Különböző korok és nemzetek különböző elnevezéssel illették, csak pár példa: Homeros – „fénylő füst”, Paracelsius – muna, Báró von Reichenbach – óderő, ódikus erő, Korschelt – Nap-éter, Mesmer - magnetizmus vagy mágneses fluidum, Reich - Orgon(e)., stb.
De egyéb névvel is illetik: univerzális energia, kozmikus erő, asztrálfény, bioenergia, pszi erő, bioplazma, pszihikus érő, univerzális életerő, egyetemes életenergia, egyetemes alkotó energia, fényenergia, stb.
Az aura elnevezést 1908-ban Kilner használta először.
Az első – ismerté vált – európai leírás az auráról a később híressé vált svájci orvos és filozófus Paracelsius tollából származott. Az egyetem befejezés után európai utazgatásai alkalmával sok időt töltött cigányokkal és alkimistákkal. Tanulmányozva a gyógynövényeket, a népi gyógymódokat és a teozófiát, arra a megállapításra jutott, hogy létezik valamiféle élet-erő, „melynek külső és belső kisugárzása fénylő szférához hasonlatos”.
Bármennyire is furcsa Isac Newton is foglalkozott ezzel a jelenséggel. 1666-ban ismertette az élő szervezeteket körülvevő erőtér vagy „erő-hullámok” koncepcióját. A tudomány egyébként neki köszönheti – többek között - a fényvisszaverődés és a fénytörés elméletét.
Több híres kutató, tudós foglalkozott az élő szervezetett körülvevő energiatér kutatásával.
Feltételezések szerint a civilizáció kibontakozásának hajnalán az emberek túlnyomó többsége rendelkezett az auralátás képességével. A kisgyerekek születésüket követő első pár évben szintén látják az aurát. Valószínűleg megfigyelték már, hogy a csecsemők gyakrabban néznek a fejünk fölé, mint a szemünkbe, állítólag a kisugárzott auraszíneket nézik és ha számukra zavaró vagy a szüleik auraszínétől merőben eltérő színnel találkoznak, akkor – mások számára indokolatlanul – sírni kezdenek.
Az emberi aura egyébként nem állandó, lehet több színű és gyakran változó. Maga az aura többrétegű, de amint az aurát alkotó erők elnevezése és jellemzése esetén, itt is szembesülünk a rétegek eltérő számának és elnevezésének többféle elméletével. Van olyan elmélet, amely szerint az aura 4 rétegű, van, ami szerint 0 + 4 rétegű, de van olyan elmélet is, - és ez a leggyakoribb-, ami szerint 7, sőt ennél több rétegű is.
Közelítsük meg logikusan ezt a kérdést, milyen rezgések, energiák jellemzőek az emberre? A legáltalánosabban ismert rezgések a sejtek, a szervek rezgései – ez a fizikai réteg; az érzelmeink (szeretet, bosszúság, dühkitörés, stb.) szintén energia kibocsátással járnak – ez az asztrális rétege auránknak, az agyhullám ( a közismert alfa, béta, stb. állapotok) a mentális réteg alkotója, a következő rétegeket a spirituális színtbe lehet sorolni, ide a reinkarnációs, a magasabb rendű szeretet, a teremtő és a szellemvilággal való kapcsolat-tartás rétegei tartoznak.
Amint ez a fentiekből kitűnik az ember aura nagyon bonyolult, sokszintű és összetett jelenség.
A helyzetet tovább bonyolítja, hogy az aura létrejöttében, színképének kialakulásában fontos szerepet játszó csakrák száma és elnevezése is elég változatos.
A csakrát – energia-köpontként emltik, de találóbb lenne, energiaáramlásnak, energiafolyamnak nevezni.
A kereket jelentő szanszkrit eredetű szó, valószínű onnan kapta nevét, hogy a tisztánlátók örvénylő energiaként érzékelték, hisz tölcsérszerűen keskenyedő áramlásként járják át a szervezetet.
A csakrák látják el energiával a hozzájuk kapcsolódó szerveket; pld. a szívcsakra a szív, tüdő, mellkas, keringés, vér, karok és természetesen a csecsemőmirigy energiaellátását biztosítja. Ebből következik, hogy a csakrák változásából következtetni lehet a szervekben bekövetkezett változásokra is.
Az auránk tehát életenergiánkat, a szervezetünk állapotát tükrözi, de ha figyelembe vesszük, miszerint az aura rétegei érzéseink, gondolataink rezgéseit és minden más, a velünk kapcsolatos rezgéseket is hordozzák, akkor megállapíthatjuk, hogy auránk - igazi személyazonosságunk, azaz testi-tudati-lelki térkép önmagunkról.
Az aura érzékelésének története
Az aura érzékelésének története az emberiség ismert történelmének határain túl, az idők homályába vész. A bibliai korszak, a természeti népek, a középkori keresztény misztika, más korok festői és szobrászai sugárzó, csillogó fényességként jelenítik meg az emberek, állatok, növények körül. Amit a tisztánlátók, mágusok, látnokok, az érzéken túli érzékelés (ESP) birtokosai eddig is képesek voltak érzékszerveikkel felfogni, most tudományos, egzakt vizsgálatok által nyert bizonyítást. Modern korunk kutatói az aurát elektromágneses mezőként mérik minden élőlény körül. Az energiaátvitelt és az auraméréseket Magyarországon első ízben a Prometheus TTV energetikai laboratóriumában vizsgálták, mérték és jelenítették meg. Világviszonylatban azonban az első aurafényképet Nicola Tesle, a kiváló fizikus, elektronikai kutató és tudós készítette el 1891-ben! Később kutatásait a Szovjetunióban kezdték továbbfejleszteni, a múlt század 60-as éveiben. Ezeket az éveket követően az egész világon elkezdődtek a kutatások, és napjainkban már igen nagy pontossággal mérik a tudósok az aurát, - elsősorban a különféle egyetemek természettudományi karain. A század utolsó évtizedében, a felgyorsult fokozott fejlesztési törekvések eredményeként született meg az úgynevezett AURA IMAGING PHOTOGRAPHY, amely elsőként tette lehetővé, hogy a vizsgált bioenergia mező szabad szemmel is láthatóvá váljék.
Mit lehet megtudni az aurafényképből?
A különféle színek legkülönfélébb színkombinációi, melyek az AURA IMAGING módszerrel mérhetővé válnak, illetve egy megfelelő polaroid rendszer közbeiktatásával láthatókká, sőt aurafotó formájában rögzíthetőkké válnak. A vizsgált személy aurafotója valamint érzelmi, szellemi állapota , és viselkedési formái között szoros kapcsolat – matematikai nyelven korreláció – áll fenn. A fenti fotó színei a lefényképezett személy különféle minőségeit, tulajdonságait és mentális állapotát tükrözik. Az aurafényképezés gyakorlata, eszközei (pl. Krilán módszer, Aura Camera 3000, stb…) két érzékelő – mint input szenzor- segítségével méri a vizsgált alany úgynevezett biofeedback paramétereit. A mért rezonanciapontok a szervezet egészével állnak kapcsolatban. Az emberi szervezettől kapott - nem tudatos – információ vizuális átalakítás után sugárzó, színes energiamezőként jelenik meg a polaroid fényképen.
Az aurafényképek értelmezése
Az optikai spektrum minden színe különféle minőségekre, tulajdonságokra utal. A következő leírások segítséget nyújtanak egy aurafénykép alapértelmezéséhez. Igen fontos figyelembe venni, hogy nem csupán az aura színe, hanem formája is lényeges információs alap, amely lényeges szerepet kapaz értelmezés során csakúgy, mint a bal és jobb oldal közötti különbségek. A jobb oldalon láthatóak a férfias – aktív - extrovertált, míg a bal oldalon a nőies - passzív-introvertált minőségek.
VÖRÖS
Aktivitást, erőt, akaratot jelöl. Nagyon aktív, dinamikus energia, a kihívások, a harc, a változás, a fizikai megvalósítás színe, türelmetlenséget, kényszerítő erőt mutat. Az olyan ember, akinek sok vörös szín található az aurájában, érzelmileg túlfűtött, szenvedélyes, esetleg stressz hatása alatt áll. A vörös kifejezhet dühöt, haragot, vagy utalhat túlhajszoltságra is.
NARANCSSARGA
Az aktivitás és a gondolkodás kombinációja. Feszültséget, a felfedezés örömét, életerőt, izgatottságot, élénkséget jelöl. A világos narancssárga vidámságra, pozitív gondolkodásra, és bátorságra utal. A sötétebb, barnás narancssárga túlterheltségre, fáradtságra, féltékenységre, a konkurenciától való félelemre, becsvágyra, mohóságra vagy a gyógyszerek szedésére, illetve dohányzásra utal.
SARGA
Az intellektus, az értelem által történő megismerés színe. Azt mutatja, hogy az illető szellemi tevékenységgel van elfoglalva, olvas vagy tanul. A világossárga szín vidám kedélyre és örömteli felismerésekre utal, a homályos-sárga ezzel szemben megerőltetést, irányítási vágyat, befolyásolhatóságot, egoista gondolkodásmódot mutat, továbbá azt is jelzi, hogy az illető fél elfogadni valamit, és az azzal kapcsolatos érzelmeit kimutatni.
ZÖLD
A középpont színe. Jó szándékot, barátságot, együttérzést, kiegyensúlyozottságot, természet közeliséget, nyílt kommunikációt, életörömöt jelöl. A türkiz-zöld gyógyításra enged következtetni. A mélyzöld gyakorlatiasságra, rugalmatlanságra vagy anyagi központú gondolkodásra, míg a sötétzöld önző, másokat kihasználni akaró magatartásra utal.
KÉK
A belső nyugalom, a biztonságérzet, a felebaráti szeretet, a mély türelem és az elégedettség színe. A homályos-kék visszafogottságra, introvertáltságra, a valóságtól való elmenekülés vágyára, depresszióra utal.
IBOLYA
Spirituális változást, transzformációt, befogadó készséget, érzékenységet, intuíciót, befelé figyelést mutat, ugyanakkor arra utal, hogy az illető a hétköznapi problémákra is inkább misztikus jellegű megoldásokat keres. A magentába hajló ibolya a magasabb ideálok erőteljes gyakorlati átültetésére való készséget jelzi. A lila a nem anyagi jellegű dolgok mély szeretetéről tanúskodik. A szürkés-lila rejtőzködési vágyat mutat.
FEHÉR
A még meg nem nyilatkozott, vagyis a rejtett állapotok színe. A fehér visszatükröz, visszaver minden kivilről jövő ingert. Olyan, mint egy védőpajzs, mely sok energiát tartalmaz. A tiszta, fehér háttér, más színek mögött az illető magasabb frekvenciájára utal. |