| I. A Mágikus tudományok
Magia Naturalis (Természetes Mágia) – a 15.-17. században kedvelt megnevezés, amely csak a töredékesen felfogott természeti erőkkel (magnetizmus, elektromosság) való foglalatosságot jelenti elsősorban. Célja a természeti erők feletti uralom megszerzése (volt). Sok mai természettudomány köszönheti létét a Természetes Mágiának, mint például az orvostudomány, a biológia, a fizika, a kémia, optika, stb. Olyan 'tudományok' tartoznak ide mint a szimpatetikus mágia, asztrológia, alkímia, kiromantia, metoszkópia (fiziognómika), karakterológia (pl.: arcformákból levont személyiségtípusok), álomfejtés, stb.
Fontos természet-mágusok: Hieronimus (Geronimo) Cardanus, Giambattista della Porta, Caspar Schott, Mizaldus, Friedrich von Johann Flemming és Johann Samuel Halle.
Teurgia (Angyal vagy Szellem idézés) = „Fehér Mágia” – Olyan mágikus művelet, amelyet jó szellemek vagy angyalok segítségével hajt végre a mágus. Az idézéseknek olyan formája, mely során a mágus intelligenciákkal és démonokkal kerül kapcsolatba. A természetfölötti lények titkos nevének, a megidézés alkalmas időpontjának, a ruházat, a füstölőszer helyes kiválasztásának, a megszólítás módjának ismeretén, valamint annak tudásán alapszik, hogy miképpen lehetnek a megidézett szellemek a mágus szolgálatára.
Fontos teurgisták: Petrus Aponensis, Valentin Weigel, Giordano Bruno, John Dee, Jean Belot, Giuseppe Francesco Borri, Pszellosz Mihály, Agrippa von Nettesheim, Paracelsus, és Trithemius.
Goetia (Idézés) = „Fekete Mágia” – Tiltott, természetellenes mágiaként (magia innaturalis prohibita) is ismert tudomány. Olyan varázslatot jelent, mely túlnyomóan a Nekromantia-t, halottidézést, vagy Nigromantia-t, démoni lények megidézését jelenti blaszfémikus szertartások segítségével.
Nekromantia (Halott idézés) – Olyan mágikus művelet, mely során egy megholt személy, vagy egy „flaga” (személyi és családi védőszellem) jelenik meg valamilyen formában. Általában varázsmondókák (inkantáció), rítusok (ceremónia) és áldozatok segítségével hívják elő a halott szellemet. A Nekromantián belül megkülönböztetünk Scyomantia-t – amikor csak a halott árnyképe jelenik meg –; és Nekyomantia-t – amikor a halott teste újra felegyenesedik, de ehhez véráldozatra is szükség van.
Nigromantia (Démonidézés) – Olyan varázslat, amelyet a mágus az ördög vagy más démonok segítségével hajt végre. A démonok a ráolvasás (conjuratio) folytán arra kényszerülnek, hogy a nigromanta szolgálatába álljanak. A Nigromantia általában rosszhírű helyeken (romok, vesztőhelyek és keresztutak) zajlik, ahol varázsköröket rajzolnak a földre, mely köré mágikus karaktereket rajzolnak, valamint a démonok neveit. A varázslónak vigyáznia kell a jelentkező démonok mindenféle cseles csábításaitól, amellyel rá akarják bírni, hogy kilépjen a körből, mert akkor kiszolgáltatottá válik nekik. Gyakran füstöléssel vonzzák oda a démont, akit addig gyötörnek varázsigékkel, míg meg nem teszi, amit a varázsló kér. A Nigromantiához tartozik az Exorcizmus (démonűzés) is, amikor is a démonokat a megszállottak elhagyására kényszerítenek. A megszállottság (obsessio) kezelése külön 'tudományág'.
Fontos exorcisták: Vespasianus és fia Titus, Nicolaus Blume von Dohna, Maximilian von Eynatten, Girolamo, Johann Joseph Gassner és Franz Anton Mesmer.
Maleficium (Boszorkányság) – A hagyomány olyan mágikus cselekedeteket kapcsol ehhez a fogalomhoz, mint az időjárási varázs; a szerelmi varázs; a hullák testrészein való manipulációk, különösen a felakasztott emberek testrészeivel a varázsszerek elkészítésénél; a képvarázs (invultulatio); az átkozás (pl.: betegséggel, vaksággal való megrontás); az istenkáromló szokások (pl.: ostyagyalázás); valódi bűntettek (pl.: terhes nők meggyilkolása, hogy a meg nem született magzat szívéből varázsszert készítsenek), stb.
Diabolica (Diabolikus (Ördögi Mágia)) – A keresztény nyelvhasználatban feltűnő kategória, amely a démonikus erők alkalmazását értik az ember szolgálatában. Azonos a varázslattal, azaz olyan a mágikus művelet, amikor az ember önkényesen kezeli a természetfölötti, titokzatos erőket. Ez már önmagában – mindegy, hogy az eközben megadott cél megvetendő-e vagy sem – Isten ellen való súlyos bűnnek tekintették
Mantika (Jövendölés) – A jövőbelátás tudománya. Számtalan formáját ismerjük:
Aeromantia: jóslás levegőből és a felhők mozgásából
Alectryomantia: jóslás az abc-re szórt magokból, oly módon, hogy egy kakas felszedegetett egy-egy szemet és az ily módon feljegyzett betűk nevekké és szavakká állnak össze.
Alphitomantia (aleuromantia): jóslás lisztből.
Asztromantia: jóslás a csillagok és bolygók mozgásából = Asztrológia
Axinomantia: a lazán fogott fejsze mozogni kezd, ha kiejtik a bűnös nevét.
Belomantia: jóslás a nyíl röptéből.
Bibliomantia: valamilyen könyv vaktában való felütése és valamilyen tetszőleges hely pálcikával való megérintése. Az ott talált kifejezés felvilágosítást ad a feltett kérdésről (pl.: sortes Vergilianae). Kedvelt könyvek a Biblia és Vergilius Aeneis-a. = az ókori stichomantia.
Cephaleonomantia: jóslás valamilyen állat fejmozdításából, általában a szamáréból.
Chiromantia: tenyérjóslás, amely elsősorban a tenyér alakja és a kézhajlat barázdái közti megfeleléseket veszi figyelembe. Az egyes dombok és vonalak asztrológiai kapcsolatát is figyelembe veszik. Mi több egyes tenyérjósok a tenyeret az egész makrokozmosz lenyomatának tekintik. A Chiromantia-t tekintik a szignatúratan egyik fajtájának is.
Fontos chiromanták: Eumolposz, Helenosz, Artemidorosz, Andrea Corvo de Mirandola, Tricassa de Cerasari, Belot, Desbarolles, Robert Fludd, Agrippa von Nettesheim és Cheiro.
Coscinomantia: jóslás szitából.
Daphnomantia: jóslás babérlevél segítségével.
Dactyliomantia: hajszálra akasztott gyűrű lengetése abc vagy vizescsésze fölött.
Geomantia: „pontozóművészet” – a jós gyorsan és vaktában 16 sornyi pontot rak viaszba, homokba vagy papírra, ezeket aztán 12 mezőből álló négyzet, a „geomanciai tükör” segítségével elrendezi és asztrológiai szempontok alapján magyarázza. (Hasonló rendszereket találunk Kínában, Nyugat-Afrikában és Elő-Ázsiában.)
Fontos geomanták: Agrippa von Nettesheim, J.F. Buddaeus, C. Peucer, Valentin Weigel, H. de Pisis, W. Abraham, J. Bolte és R. Jaulin.
Hieroscopia: jóslás megszentelt tárgyak segítségével.
Hepatomantia (heptoscopia): jóslás a májból = az ókori haruspicium.
Kristallomantia: Kristállyal való jövendölés, tágabb értelemben a tükröző tárgyak által (pl.: kristálygömb, varázstükör, üveggolyó, stb.) által létrehozott látomások értelmezése. A Kristallomantia válfaja a tükröző vízfelület általi jövendölés (Hydromantia és Gasztromantia). A varázstükröt koncentrációs eszközként is használják belső víziók gerjesztésére (katotromantia).
Fontos Kristallomanták: Guillamue de Paris, M. Michel de Nostradamus, John Dee, Emanuel Swedenborg, Potet, Cahagnet és Cheiro.
Oneiromantia: jóslás álmokból. Gyakran a templomban való alvást (inkubáció) jelenti.
Fontos oneiromanták: Arisztotelész, Cicero, Artemidorosz, Szünésziosz, Agrippa von Nettesheim, Albertus Magnus, Marsilio Ficino, Cardanus, és Anhorn.
Onymantia: a Kristallomantia egyik változata.
Orneomantia (ornithomantia): jóslás a madarak röptéből = az ókori augurium.
Pegomantia: jóslás forrásokból.
Rhabdomantia: jóslás a varázsvessző segítségével.
Tetratoscopia: a prodigiumok („csodajelek”), azaz feltűnő események profetikus értelmének megfejtése.
Xylomantia: jóslás pálcák vagy kockák segítségével = az ókori sortilegium.
Szignatúratan : (A Signatum tudománya) – A megfelelések (analógia) szisztematikus kutatása. Vagyis a planéták, növények, más teremtmények, az emberi test tagjai vagy ennek részei közt tapasztalható hasonlóságok és összefüggések módszeres vizsgálata. (Pl.: a mézfűnek szív alakú a levele, ezért jó szívgyógyszer készíthető belőle; a földi giliszta a köszvény gyógyszere, mert úgy meggörbül, mint a köszvénytől meggörbült végtag, stb.) A szignatúratan a mai homeopáthiában él tovább.
Fontos szerzők: Jakob Böhme, Giovanni Baptist, Marcantonio Zimar
Szigilliumtan : (A pecsétek tudománya) – Elsősorban amulettek, talizmánok, medalionok és szigilliumok készítése. Az amulett mágikus védőeszköz bizonyos ellenséges hatalmak ellen. A talizmán szerencsét hozó mágikus tárgy, általában abraxasgemmákkal, karakterekkel és héber szerencsehozó formulákkal ellátott gyűrű vagy nyaklánc. A medalionok többféle célból készülnek, készítésekor figyelembe veszik a fémek és bolygók kapcsolatát, majd mágikus négyszögeket és karaktereket vésnek rájuk, valamint intelligenciák és démonok neveit. A szigilliumok olyan mágikus pecsétek, melyek bizonyos mágikus erőket képesek magukba zárni és koncentrálni. Fontos segédtudományok a szignatúratan, a szimbólumtan és a karakterológia.
Fontos talizmán készítők voltak: Naftali ha-Kohen rabbi és Jehuda Löw rabbi
Szimbólumtan : (A szimbólumok tudománya) – A mágikus szimbólumok ismerete. A mágikus szimbólum teljes egészében nem a racionális észhez, hanem közvetlenül a mélyebb személyiségrétegekhez szól. Ezért csak részben lehet megmagyarázni, inkább intuitíve kell felfogni. A mágikus szimbólum ily módon olyan képzet és hittartalmat közöl, amely nyelvi megfogalmazása csak utalásszerű lehet. A szimbólum a rejtőzködő valóságok dinamikus aspektusa, amelyek közléskaraktere feltételezi a szemlélő befogadó fogékonyságát a komplex jelentéstartalmak archaikus formája iránt.
Fontos szimbólumgyűjtemények: Cirlot – A Dictionary of Symbols; A. Horneffer – Symbolik der Mysterienbünde; M. Schlesinger – Geschichte des Symbols; H. Silberer – Probleme der Mystik und ihrer Symbole; Titus Burckhardt – Mágikus Szimbólumok.
Szteganográfia : (A titkosírás tudománya) – Fontos mágikus titkok elrejtése a tudatlanok elől, oly módon, hogy valamilyen képies nyelvvé vagy kóddá alakítjuk az információt. Jelentősen meghatározta például az Alkímia és Kabbala nyelvezetét, de hatott például Leonardo de Vinci-re is.
Fontos szteganográfusok: Gustav Selenus, W.E. Heidel, Athanasius Kircher, R.G. Hanedi és J.B. Friedrici.
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
